Szirmay Ágnes nagysikerű tiniregényét, a Szerelemre castingolvát biztosan sokan ismeritek. Két éve olvassák a kamaszok, és sokszor szüleik is. Most végre - kicsit talán túl hosszú szünet után - megérkezett a folytatás: a Szappanopera 2. - Titok árnyékában. A baljós cím sajnos nem sokat sejtet, és én sem fogok spoilerezni, de annyit elmondhatok, hogy még izgalmasabb és fordulatosabb lett, mint az első kötet!
Szirmay Ágnes nagysikerű tiniregényét, a Szerelemre castingolvát biztosan sokan ismeritek. Két éve olvassák a kamaszok, és sokszor szüleik is. Most végre - kicsit talán túl hosszú szünet után - megérkezett a folytatás: a Szappanopera 2. - Titok árnyékában. A baljós cím sajnos nem sokat sejtet, és én sem fogok spoilerezni, de annyit elmondhatok, hogy még izgalmasabb és fordulatosabb lett, mint az első kötet!
Azon túl, hogy egyszerű és szórakoztató olvasmány,a karakterek is szimpatikusak, viccesek, természetesek, a témaválasztás pedig könnyen elragad korosztálytól függetlenül bárkit, hiszen egész komoly kérdéseket is felvet, hogy milyen lehet 16 évesen tévésztárrá válni.
Az Ész és szerelem fiktív, ám erősen áthallásos sorozat, főleg, hogy tudjuk,Szirmay Ágnes a Barátok közt dramaturgjaként dolgozott.
A regényből sokat megtudhatunk a sorozatgyártásról, szereplőválogatásokról, színészek, rendezők, stábtagok mindennapjairól. A Szerelemre castingolva egy szappanopera a szappanoperában: míg végigkövetjük Virut, hogyan válik egy igazi szappanopera szereplőjévé, közben az ő élete eseményei is kísértetiesen emlékeztetnek rá:
Az első kötet egy hatalmas cliffhangerrel zárul. Bevallom, sorozatfüggő lévén nagy tapasztalattal rendelkezem abban, hogy folyton előre kitalálom, hogy mi fog történni a következő jelenetben/oldalon, pláne a befejezésben (egyszerre áldás és átok ez a képesség), ám a Szerelemre castingolva első részének végén magam is meglepődtem.
Kritikai megjegyzés: a befejezés számomra igen illogikusnak tűnt a karakterek jelleméből kiindulva. Sok kérdés merült fel bennem, amikre a második rész nagyjából választ ad, és viszonylag megnyugtat bár helyette ad egy újabb logikával megfejthetetlennek tűnő talányt, de ezt felfoghatjuk úgy, hogy a történet éppen annyira logikátlan, mint amennyire logikátlanok egy 16 éves kamaszok érzelmei. Az egyik pillanatban még 100%-ig biztosak valamiben, 10 perc múlva viszont már ugyanennyire bizonyosak az ellenkezőjében.
Ilyen apró irreális események gyakran felbukkannak a történetben, de ez a szappanopera műfajának velejárója. A néző izgatottságát mindig az egekben kell tartani, minden áron. Ez Szirmay Ágnes mindkét regényének nagyon jól sikerül. Beszippantja az olvasót, együtt nevet és sír Viruval, egyszerre utálja és szereti Dé-t, velük csalódik és örül a sikereiknek.
Annyit elárulhatok, hogy a második részben Viru és Dé már otthonosan mozog a kulisszák mögött, de így is sok új feladat és helyzet vár rájuk. Szokatlan szerepek, meglepő helyzetek váltják egymást oldalról oldalra. Dé-nek kicsit benő a feje lágya, de még így is bőven van miért haragudnunk rá. Viru pedig végre megkapja azt a szerepet, amire igazán vágyott az elejétől kezdve.
Bár a regénynek nem az a lényege, hogy mi lesz a titokzatos végkifejlet, mégis legyen inkább meglepetés!
Olvasd el a szappanopera második részét, és mindenre választ kapsz! Na jó, majdnem mindenre, mert a végén egy újabb lezáratlan befejezéssel fogsz találkozni... Szerencsére, hiszen így biztos, hogy jön a folytatás!
Rendeld meg a Titkok árnyékában című regényt!
Frindt Julcsi írását olvastad.